Nemzetközi és helyi hatalom közös támadása. Életben maradunk?
 

Bár a kommunista, és a módszerváltás utáni kormányok sietve elismerték, hogy a szomszédainkkal szemben nincs területi követelésünk, ez csak azt bizonyítja, hogy helytartóságként kizárólag ezt kommunikálhatják.

A gyevi bírónak ezres tömeg tapsikolt, az ország recesszióban, a homoszexuális jogokért több tízezren parádéztak, közben még az emberi jogaink sincsenek rendben. Az egyszerű ember az égnek emeli a karjait, és már maga sem tudja, mit kap föntről... Talán áldást, vagy valami más pottyan a képébe?

Kiszáradás, élelmiszerválság, energia árrobbanás, háború, sokkoló karhatalmisták, újabb lakásból erőszakkal kidobott emberek, UFO-t kergető vadászgépek, napkitöréssel fenyegetés, és vihar előtti csend.

„Nehéz idők következnek” – olvashatjuk szinte minden olyan oldalon, amelyet a hatalom által fizetett stábok szerkesztenek, álljon az bármely oldal felügyelete alatt is.

Ahol tetem van, ott megjelennek a döglegyek is. Nem kéne inkább az egészet elásni?

Az orosz-ukrán háborúról sokan, sokfélét beszélnek, de tekintsünk az indítékok mélyére!

A Nemzetgyűlés a társadalom legmagasabb önredelkezési fóruma. De vajon nem akarunk a helyzetünkön változtatni?

A hajnali robbanások a bevezető hangjai egy új világháborúnak, vagy fölösleges az aggodalom?

Malacok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válaszszatok!