Látjuk, hogy a paradigmát nehéz megváltoztatni nem csak nekünk rendszerváltó gondolkodásúaknak, de a hatalomnak is, még akkor is, ha nekik minden eszköz a rendelkezésükre áll, nekünk, pedig alig valami. A paradigma, amely tanult, és tanulatlan emberek tudatában egyaránt berögzült, vagyis az állami funkciók közti létforma, a jogosultságok, és azok elvesztése esetén rendelkezésre álló eszközök, nagyon nehezen változnak meg. Hiába szembesülnek a valóságban, hogy ami számukra elképzelhetetlen, igazából éppen az már a realitás, mégis még mindig a berögzült módon próbálnak a helyzetükön javítani.

 

    Az oktatásban, mint bármely más volt állami alapszolgáltatásban sincs javulásra lehetőség sem szakmai, sem bérezés szempontjából, sem a körülmények esetében, ha tüntetésekkel, munkabeszüntetésekkel, petíciókkal akarnak célt érni. Látjuk, halljuk, olvassuk, milyen áldozatosan, hidegben, esőben, élőláncokkal, hídfoglalással szeretnének tanárok, diákok pozitív változásokat elérni a területükön, ám valljuk be őszintén, mindezek ellenére is sajnos sikertelenül! Ezek az eszközök ugyanis a demokratikus keretek között működő állam esetén jelentenek megoldandó problémát, kényszerítő körülményeket az államigazgatás számára. Ott a társadalom tartja meg, és fenn, vagy távolítja el a közszolgálatot ellátó vezetőket, a mi esetünkben a globális pénzhatalom, és az oligarcha erőszakja tartja fenn magát, és határoz meg mindent. Ez a hatalom, pedig nem szociális, nem demokratikus, nem közjót szolgáló, de tervszerű, és maximálisan profitorientált.

 

    A cikket indító közmondás, tehát így értelmezhető: a Jupiter, akinek mindent szabad, egyenlő a hatalom gyakorlása szempontjából veszélytelen eszközökkel, úgy mint: demonstráció, petíció, az adókból fizetett munkakörökben a sztrájkok, a működés megbénulása, az adott vezetők lemondásának követelése, az új választások követelése, a panaszokkal, beadványokkal bíróságokhoz, minisztériumokhoz, hivatalokhoz fordulás, a „kormány” a vezetők feljelentése. A mondás kisökör része, azaz, amit nem szabad: a közhatalom újra alkotása, a rendszerváltás érdekében szerveződés, az emberek tudati építése, a társadalom önvédelme érdekében bármilyen alulról szerveződés, a rendszerváltást meghirdető, és az azt biztosító jogi, és fegyveres testület létrehozását elrendelő nemzetgyűlés, a nem adópénzekből finanszírozott ágazatok adóbefizetésének megszűntetését eredményező folyamatok beindítása. A „kisökör” tehát nem csak fájna, hanem le is terítené nem csak az oligarchát, de annak helyi rendszerét is, mi több, a nemzetközileg esetleg láncreakció szinten bekövetkező hasonló események a globális pénzhatalom számára is problémákat generálhat. Ez az oka, hogy a hatalom büntető jogilag nem csak szankcionálja, de titkosszolgálati és egyéb eszközökkel csírájában el is folytja a hasonló próbálkozásokat.

 

    Mint mindig, mindenhol, persze most is van kiskapu, de ez a cikk nem arra hivatott, hogy felfedje bárki számára azokat a hatékony, bár kétségtelenül nem azonnali eredményt nyújtani képes lehetőségeket, amely a hétköznapjaink jobbá válását fogják eredményezni. A mindenki számára megjegyzendő „varázsszó" azonban a szerveződés a közhatalom létrehozása, és stabil fenntartása érdekében.