Magyarországról szinte lehetetlen megfejteni a rejtélyt, ugyanis országunk nem tipikus tagja a világgazdaságnak, és lássuk be, annyira jelentéktelen, hogy szinte mindegy, hogy létezik, vagy sem, hiszen a világ bruttó össztermékének alig másfél ezrelékét adja.
       Globális szempontból a 80-as évek óta bekövetkezett technológiai fejlődés olyan magas szintre jutott, ahol a tőke már képtelen az élőmunkából hozzáadott értéket kicsikarni. A mesterséges intelligencia adta meg a kegyelemdöfést. Megjelenésével átlépte azt a pontot, ahol még érdemes volt emberi munkaerőre támaszkodni. Gépek, robotok, és mesterséges intelligencia veszi át az emberek munkáját, már csak kevés felügyelőre, gépbeállítóra van szükség.
 

       Globális szintről tekintve, a háttérben meghúzódó hatalom, amelyik eddig a gigantikus méretű fogyasztói csordák (7+ milliárd) létrehozásában volt érdekelt, rájött arra, hogy számára "túl sok az ember". Nincs annyi erőforrás, nyersanyag, hogy megfelelő haszon mellett működtetni tudja a gazdaságot. Az elején feltett kérdésemre itt a válasz: a COVID-korszak, és a vele járó összes következmény logikusan következik a világgazdaság helyzetéből.
        A jegybankok által nyakló nélkül teremtett pénzek csak a globális válság elodázását szolgálták. Nélkülük már rég össze kellett volna omlania a világ gazdaságának, a fizető eszközöknek, élükön az USA dollárral és az euróval. Mostanra azonban akkorára duzzadt az értékpapírokban és főleg a származékos értékpapírokban felhalmozódott adósság, hogy legkésőbb 2023-ra mindenképp összeomlana az egész pénzügyi gazdasági rendszer.

           A Covid korszak bevezetésével egyszerre 3 dolgot tudnak megvalósítani:
1. A mindenképpen bekövetkező összeomlás összemosása a COVID által kiváltott válsággal
2. Új társadalmi berendezkedés bevezetése (erről majd később részletesen fogok írni)
3. A népesség drasztikus csökkentése
 

       Nemsokára tanúi lehetünk egy új technokrata elit világuralomra jutásának és a régi liberális kapitalizmus megszűnésének - már aki életben marad közülünk.

Vezér-Szörényi László