A jövő forradalmairól
Az éhezés, a fázás lázadásokhoz vezet, de tudják-e a lázadók, mit, miért tesznek majd?
2022.09.04
Bjorn Lomborg, a dán Környezetvédelmi Értékelő Intézet igazgatója egy nemrégiben publikált cikkében rámutat, hogy a globális gazdasági elit zéró széndioxid kibocsájtási programja által aktivizált környezetvédők nemzetközi bírósági perekkel kényszerítenek kormányzatokat a megújuló energiatermelésre történő mielőbbi átállásra. A davosi, vagy az aspeni konferenciákon a klímaváltozást, a környezeti katasztrófákat jelölték meg közvetlen veszélyforrásként, illetve a természetes környezet helyreállítását, a veszélyeztetett fajok védelmét, vagyis a biodiverzitást tartották legfontosabb feladatnak.
A cikk felhívja a figyelmet, hogy a multimilliárdos hatalmi kör számára -úgy tűnik- a legégetőbb társadalmi, gazdasági negatív történések nem számítanak fontos, sürgető, megoldandó problémának, hiszen a köreikben az éhezés, az energiaválság, az egészségügyi rendszer elégtelenségei, illetve az oktatásban megjelenő visszaesés szinte ismeretlennek számítanak. Ezek a gondok globálisan több milliárd ember számára jelentős életszínvonal romlást eredményeznek, aminek a következményei olyan lázadások lehetnek, mint az elmúlt időszakban tapasztalt hollandiai gazdatűntetések, a Sri Lankán a kormányzatot elsöprő lázadás, vagy az olaszországi rezsiszámlákat nyilvánosan elégető forrongások.
Minden társadalmi megmozdulásnak viszont csak akkor van értelme, ha nem csak egy következmény megszüntetésére összpontosít, hanem a kiváltó okot számolja fel. A felszámolás azonban értelmetlen, ha nincs a helyére kerülő kész megoldás. Történelmi példával élve az 1848-49-es szabadságharc mit sem ért volna, ha csak például a sajtószabadságot akarták volna kiharcolni, hiszen a problémát előidéző Habsburgok trónfosztása nélkül, és magyar kormányzat, hadsereg felállítása nélkül nem jelentett volna megoldást. Más kérdés, hogy a túlerővel szemben sajnos a célkitűzések megvalósítása alul maradt.
A jövő lázadóinak egyben alkotóknak is kell lenniük tehát, mert a történelem lázadásai, forradalmai során a hatalmat gyakorlók megtanulták, hogy bizonyos fokú erővel szemben nem éri meg ellenállni. Sokkal célravezetőbb számukra veszni hagyni a forradalmi helyzetet kiváltó intézkedéseket hozó helytartókat, majd egy -a tömegek indulatait lecsillapítani képes-, jobb manipulációs képességekkel rendelkező új vezetőséget felállítani. 2006- ban Magyarországon egyébként éppen ennek lehettünk tanúi.
Valódi változást tehát csak a hatalmi struktúra teljes megváltoztatásával, egy tényleges rendszerváltással lehet elérni, amely során a hierarchikus globális hatalom alól a társadalom egy tényleges közhatalommal, és függetlenedő állammal szervezi ki magát. Nehéz, és nem veszélytelen vállalkozás ez, de másképp a jövő lázadásaival értékelhető, hosszú távú, a közösség számára tényleges felemelkedést biztosító eredményt nem lehet elérni.