Létminimum, bérminimum, jövedelem… Ezekről az átlag magyar munkavállaló embereknek az „alacsony” jut az eszébe. A jelenben az inflációval, a mindinkább terjedő recesszióval, a lakájmédián élők a háborús helyzettel, és az Európai Unió pénzcsap elzárásával magyarázzák meg maguknak, hogy most miért is vagyunk Európa egyik leggyengébb gazdasági láncszeme. Az idősebbeknek –ha visszaemlékeznek az elmúlt évtizedekre- még a fülükbe cseng a fokozatos, és állandó megszorítások előtt elhangzó jelszó a nadrágszíj megszorításáról, amellyel az 1989-90-es módszerváltás óta regnáló bármely kormányzat igyekezett a társadalom türelmét elnyerni. A nadrágszíj megszorítás mindig azokat az intézkedéseket jelentette, ami a hazai dolgozó, vállalkozó réteg számára újabb lemondásokat, megalkuvásokat, többlet befizetési kötelezettségeket, ellehetetlenüléseket jelentett, vagyis a gazdasági helyzetük és állapotuk rosszabb körülmények közé süllyedt. Az akkori kormányzatok még fenntartották a látszatát, hogy a megszorítások csak meghatározott ideig állnak fent, és eredményük az utána bekövetkező emelkedő életszínvonal, és javuló gazdasági környezet lesz. Sokan nem értették, hogy mindezek ellenére miért is emelkedik mégis az államadósság, miért is drágul a megélhetés, miért is húznak el mellettünk fölfelé a nemzetközi gazdasági ranglétrán olyan országok gazdaságai, amelyek addig jóval alattunk helyezkedtek el. Sokan ma sem értik, miért szükségszerű, hogy valaha a szocialista érában a legvidámabb barakként emlegetett Magyarország ma a legszegényebb barakká amortizálta le magát, mint ahogy arra sem találnak magyarázatot, hogyan lehet, hogy a hajdanán sokkal gyengébb volt KGST országok pénzei ma sokkal többe kerülnek?

     A globális hatalom gazdasági beavatkozása nem csak a bankok, és a multinacionális cégek révén érvényesült, hanem a magyar versenyképes ágazatok, a minőségi termelésre képes mezőgazdaság és állattenyésztés ellehetetlenítését eredményező "szabályozásokban", az államigazgatásban megjelenő külföldi lobbyk, a pénzügyi rendszer fölött konspiráló idegen „szakmai menedzsment”, és a törvényalkotásban megjelenő a nemzetközi érdekeltségek számára ideális állapotokat teremtő elvárások teljesülésén keresztül is. A mindenkori magyarországi –nem véletlenül nem magyar kormányról beszélünk (!)- kormányok hazárdírozó, és tolvaj mentalitású működése annak fejében került elfogadásra, hogy cserébe maximálisan alávetették a hazai gazdaság szereplőit a globális, és a saját köreik érdekeinek. Az emberek gondolkodását a médiával, és a nyugati jellegű korszellem elterjesztésével olyan mértékben sikerült befolyásolni, hogy a túlnyomó többség természetes folyamatként értékeli az életkörülményei, az életminősége romlását, és már elképzelni sem tudja, milyen rendszer lenne ideális a többségi társadalom számára. Talán még azzal sincsenek tisztában, milyen körülmények változnának, és milyen irányba, ha a globális hatalom által ránk erőltetett többpártrendszert, hatalmi struktúrát felszámolnánk, és országunk függetlenné, szabaddá, önállóvá válna.

     Az alábbi táblázatokkal mindezek átlátása érdekében nyújtunk betekintést az élet leghétköznapibb szempontjai alapján. A politika, a törvényalkotás, a hatalmi berendezkedés, a gazdaság mind szoros kapcsolatban van a mindannyiunk által megélt, és szkeptikus hozzáállással fenntartott állapottal, amely –mint látjuk- immár sokak számára kezd elviselhetetlenné, és teljes mértékben elfogadhatatlanná válni.

Összehasonlító táblázat a hatalmi, politikai, jogi, gazdasági szempontok alapján

Táblázat nagyítva JPG

Bérminimum. Mennyinek kéne lennie, és mennyi jelenleg?

Nagyított táblázat JPG