Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adatpálya, vagy életpálya?

„Nehéz idők következnek” – olvashatjuk szinte minden olyan oldalon, amelyet a hatalom által fizetett stábok szerkesztenek, álljon az bármely oldal felügyelete alatt is.

article preview

     Vajon tényleg keserves jövő áll előttünk, ami ellen semmit nem tehetünk, vagy azért tűnik rossznak, mert gyökeresen megváltozik minden, és benne mi is?

 

     Mielőtt válaszolnánk erre, tisztáznunk kell, hogy mindent megterveztek, lemodelleztek, és kialakítottak, semmi sem véletlen. Legyen szó a globális időjárási viszonyokról, a gazdasági trendekről, háborúkról, inflációról, vagy recesszióról. Lehet erre mondani, hogy „ismét egy konteós kitaláció”, de a világ bármely terén végbemenő folyamatok bizony túl direktek ahhor, hogy azt lehessen képzelni róluk, hogy csak a véletlen művei. Talán az egyedüli „véletlen” az emberiség létszáma, amelybe bár látunk helyenként beavatkozást a hatalom részéről –pl.: Kína esetében a népesség csökkentés, vagy akár Magyarországon a népesség növelésre tett kísérlet-, alapvetően még az emberek szabad döntésének tűnik, milyen népes lesz a családjuk.

 

     Bár a Föld élelmiszerben a jelenlegi emberiség lélekszámának akár a dupláját is képes lenne ellátni, azonban a nyugati szemléletű gazdaság számára kezd teljesen egyértelművé válni, hogy a mindig újat, minél többet elv beépítése az emberiség vágyai közé, bizony nem sok jóval kecsegtet. Bár a termelési kapacitást, az energiatermelést, a kereskedelmet még lehetne fokozni, ám a természetes környezet, a hulladék probléma, és az alapanyag kinyerés további növelése egyenes út a globális természeti katasztrófa kialakulásához. Ebből a helyzetből a nem humánus megoldás, ha drasztikusan csökkentik az emberiség létszámát, a már elkésett megoldás a közeli lakható bolygók felfedezése új otthonban reménykedve –lásd ennek egyik eszközét a NASA James Webb távcsövét-, vagy a gondolkodásirányítás, ami –már látszik- a hatalmi körök új programja lesz. A gondolkodásirányítás valójában csak egy összefoglaló név, de igazából egy nemzetközi paradigma –korszellem- váltásról van szó, amely életvitel, életpálya, szemléletmód, szokás, etika témákban változtatja meg az emberiséget nagyjából egy emberöltő alatt. Ennek a lényege már nem az olyan szlogenek mentén található, mint annyit érsz, amennyid van, vagy akkor vagy sikeres, ha mindenből a legújabbat elsőként te veszed meg, sokkal inkább épp az ellenkezője. Az ellenkezője egy egészen más világ eljövetelét jelenti viszont, amely hasonlatos a kommunizmus eszményképéhez, amikor is az egyén tulajdona fölé helyezték a közös tulajdont, amelyből mindenkinek jut annyi, amennyire szüksége van. Mi itt a keleti blokkban már láttuk, ahogy ez az elmélet megbukott, mert az ember versenyszelleme ösztönszerűen működik, és valahol mindig felülírja az „enyém” a „miénk” tényét. Az új világ kitalálói vélhetően nem is annyira naívak, hogy ne tudnák ezt, ezért a megvalósítást nem az emberek lelki nevelésével képzelik el, hanem a félelmeik sokkal erősebb korlátozó szerepével.

 

     Magyarország feudalizálódása sajnos az egyik legtökéletesebb lehetősége a tapasztalatszerzésnek, hogyan lehet néhány évtized alatt is az embereket rendelkezések, büntetések, egzisztenciális félelmek segítségével állampolgárból alattvalóvá tenni, miközben teljesen megfeledkeznek róla, hogy az életüket nem elszenvedniük kell, hanem megélniük. Az egész folyamat a gondolkodás felszámolásával, a mentális állapot lezüllesztésével, és az irányított tudattal úgy mehet végbe, hogy nincs szükség komoly fizikális erőre. Mindössze egy leharcolt színvonalú rendőrségnek nevezett erőszakszervezet, meg néhány fenyegető hivatal is tökéletesen elegendőnek bizonyul.

 

     A jövő tehát nem az áruforgalom, hanem az adatforgalom lesz. Adatot digitális formában, kis környezetkárosítással, bármilyen jelentős mennyiségben létre lehet hozni, és el lehet bárkihez juttatni. A jövő embere, pedig a virtuális térbe áthelyezett élményszerzéssel kielégíti majd sekélyesre kódolt szellemi igényeit. Mind kevésbé lesz fontos számára a fizikális környezetben szerzett, és birtokolt javak megléte. Leköti, mi több, függővé teszi a virtuális valóság alakítása, formálása. A függővé vált ember, pedig csak egy dologtól fél, hogy elveszíti a forrását. Használható, irányítható bármire, bármerre, csak megkapja azt amibe szocializálódott.

 

     A jelen emberének ez a világ hihetetlen, idegen, és elképzelhetetlen, de tekintsünk csak vissza mindössze néhány évtizedet, emlékezzünk akkor hogyan éltünk, milyen dolgok voltak fontosak, mire vágytunk, mit kedveltünk, és nézzünk körül a jelenben! Láthatjuk, hogy a változás ez alatt a viszonylag rövid idő alatt is igen jelentős volt, és nem csak a tárgyi környezetben, hanem a gondolkodásunkban, az életvitelünkben, de még az egymás közti kapcsolatainkban is. Ennek tükrében kijelenthetjük-e akkor, hogy a fentiekben vázolt „új világ” puszta kitaláció?

 
 


Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2022 >>