Behunyt szemmel...

Szádon tapasz, tarkódon a kéz,

Rég megadtad magad, üldöz a vész,

Öntudatlan mesékben, bizonytalanul élsz.

Behunyt szemmel meddig érsz?

Koponyádhoz hideg cső ér,

Lélek nélkül mit ér test, s vér?

Földszemével rád így a sírgödör néz,

Behunyt szemmel meddig érsz?

Aki ellened tölt, az csak egy kéz,

Érdek mozdítja, nem pedig az ész,

Elveszett életed neki csak pénz.

Behunyt szemmel meddig érsz?

Gondolni nem mered, de te is elmész,

Hozzád is eljön a befejező rész,

Nyomorult vagy, jót soha nem kérsz.

Behunyt szemmel meddig érsz?

Ha nem látsz, nem hallasz, nem beszélsz,

Sírba taszítva is jobb jövőt vélsz,

Harcképtelenül lemondásban élsz.

Behunyt szemmel meddig érsz?

Nem ismered fel, hogy mi a vész,

Semmit nem teszel, csak némán félsz.

Mit gondolsz még, mit remélsz?

Behunyt szemmel meddig érsz?