A Debrecenbe és a későbbiekben Magyarországra telepíteni szándékozott 23 akkumulátorgyárral kapcsolatban meg kell kérdeznünk magunktól, hogy vajon tudjuk-e pontosan, mivel, kikkel állunk szemben, amikor nemet akarunk mondani áldatlan megjelenésükre? Vajon értjük-e, mi, és hogyan történik, aminek mi éppen csak a sziluettjét vagyunk képesek látni?

    A világ az energia szempontjából is átrendeződik. Az új világ mind kevésbé fog a gáz és olaj által termelhető energiákra támaszkodni. Ezek helyét az elektromos energia veszi át. Az elektromos energia megtermelésére mind több alternatíva létezik már napjainkban. Az új technológiák, és különösen az éppen még szárnyát bontogató robotizáció alapfeltétele, hogy lehetőleg minél kisebb terjedelmű, és súlyú energiaforrással rendelkezzen. A jelenlegi elektromos áramot termelni képes technológiák egyike sem alkalmas arra, hogy egy viszonylag kis egységben mobil módon kellő mennyiségű, és erősségű energiát állítson elő, ezért –jobb híján-, egyelőre csak az akkumulátorok jelentenek megoldást.

    A növekvő technikai igény, a különböző eszközök számának, funkcióinak a sokasága elképesztő mennyiségű mobil energiát tesz szükségessé, ezért az új korszak reggelén az akkumulátorok gyártása milliószor nagyobb piacot vetít előre, mint amekkorát a fosszilis energia a történelmünk folyamán valaha is képviselt. A mobil energia igénye nem folyamatos, és egyenletes, hanem rendkívül dinamikus exponenciális növekedést mutat.

    Az akkumulátorgyártó cégek éppen ezért már most is elképesztő bevételekre számíthatnak, ám ez eltörpül ahhoz képest, amilyen profit az elkövetkezendő években jelentkezni fog náluk. A hihetetlen, és a hétköznapi értelemben felfoghatatlan bevételi számok olyan vállalatokat táplálnak, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy szintén ne exponenciálisan növeljék a termelésüket. A tevékenységük azonban még a technikai újítások ellenére is egy elavult, környezet, és egészségromboló technológiára épül, amely a rendkívüli profit miatt viszont az egzisztenciális felfogású világban államokat, társadalmakat, nemzeteket is könnyedén az érdekei alá gyűr. A folyamat a saját farkába harapó kígyóval jellemezhető, mert ugyanakkor, miközben az emberek elveszítik az egészséges életükhöz nélkülözhetetlen természeti feltételeket, egyre mohóbban követelik a technikai újdonságokat, és a mind több energiát. Mindazok a tulajdonosok, és részvényesek, akik a láncolatot kiszolgáló üzemek érdekköreit alkotják, csak a további anyagi gyarapodást tartják szem előtt, és ezzel viszonylag rövid távon megpecsételődik az egész bolygó sorsa.

     A debreceni akkumulátorgyár, vagy Magyarország bármely más hasonló üzeme kapcsán mindazok, akik féltve életterüket, a környezetük megóvása, a természetvédelem érdekében fellépnek, vagy tenni akarnak bármit is, szembekerülnek a globális gazdasági szörnnyel, amelynek bármennyi kártérítés, bármekkora korrumpálás, bármely magát védő módszer, vagy eszköz bevetése megtérül, kivitelezhető, és aprópénznek számít. A Terminátor filmekből ismert Skynet előhírnökei már itt vannak közöttünk, még ha most, és mi itt még Catl néven találkozunk is vele. Átlépett már a helyi, és a nemzetközi szervezetek, szervek, hatóságok  fölött, átlépett az államok, a politikai oldalak, vagy bármely társadalmi formák fölött, de vajon át tud-e lépni a meggyötört, de még létező emberi életösztön felett? Mindazok, akik egzisztenciális okokból, vagy karriervágyból a gondjaikra bízott társadalmi feladatukat háttérbe taszítva inkább a jövedelmezőbbnek ígérkező gazdasági hatalmat szolgálják ki, legyenek egyszerű rendőrök, titkosszolgálatok, köztisztviselők, politikusok, számításba kell venniük, hogy üveggyöngyök reményében feláldozzák a legdrágábbat, az utódaik életfeltételeit.