A világon működő pártrendszerek legfőbb célja a társadalmi önszerveződés megakadályozása, a közösség részekre aprózása, és a pártokba tömörülők, valamint azok szimpatizánsainak tudati befolyásolása. Ezt a tevékenységüket populista reklámjaikkal valósítják meg, amelyekkel olyan, a közösséget érintő témákat tűznek –látszólag- a zászlaikra, amelyek éppen a figyelem középpontjában vannak, és ezeket a témákat abból az irányból támogatják, ami szimpátia keltésére alkalmas.

A pártok a pártrendszer részei. A pártrendszert támogató nyugati típusú „demokráciák” a közvetett képviseleti demokrácia fenntartásában érdekeltek, mivel a közvetettség révén a társadalmat el tudják vágni az ügyeikbe történő közvetlen beleavatkozástól, és így olyan törvényeket, szabályokat, rendeleteket alkothatnak az emberek fölött, ami a hatalmuk, és saját önös érdekük szempontjából a legideálisabb. A közvetett demokrácia lényege, hogy a képviselők nem a választók felé tartoznak hűséggel, elszámolással, és felelősséggel, hanem a párt érdekeit kell kiszolgálniuk. Mindezt tehetik úgy, hogy a társadalom felől sem ellenőrzés, sem felelősségre vonás nem terheli őket, azaz élve mentelmi jogukkal a párthűség biztosítja számukra a kiváló egzisztenciát, és a karrier lehetőségét.

A pártok hierarchikus szervezetek, a hatalom játékszabályai szerint létesülnek, és működnek. A hatalom a jelenlegi köztársasági államformával ismert országokban sem a népé, ahogy azt alkotmányaikban, alaptörvényeikben megtévesztően állítják. Ez a hatalom azé a pénzhatalomé, amely globálisan átszövi a világot, az országokat anyagi függésben tartva, alárendelt szerepet osztva az országok vezetőségén, a pártokon keresztül a kiszolgáló személyzet szintjén létező társadalmakra, népekre. A pártokban működő hierarchia, és az ezt támogató belső pártszabályzat teszi lehetővé a hatalom számára, hogy politikai szempontból „élet-halál uraként” használja a szerveződéseket. A manipulált választások csak azokra a kis pártokra érvényesek, amelyek bár populisták, de nem megfelelőek a hatalom számára. A választási küszöböt el nem érő mini pártok lemorzsolódnak, de a tagságuk eltökéltsége miatt nem szűnnek meg minden esetben. Ezeket a mini pártokat használják azok a politikai maffiák, amelyek a párttámogatásokból létesítik bevételeiket.

A „nagyban játszók”, azaz azok a pártok, amelyek parlamenti képviseletre tehettek szert egymás alá rendelődnek a szerint, hogy a hatalom éppen melyiket tartja alkalmasabbnak az érdekei kiszolgálására. Ezek az érdekek, természetesen szinte mindig ellentétesek a társadalom léte szempontjából ideálisaktól, mivel a profit, és a hatalom minél szélesebb kiterjesztése nem a hétköznapi emberek érdekeit szolgálják. Az egymás alá rendelődő pártok csúcsán a kormányzatban résztvevő pártok állnak, amelyek a világhatalom minden kedvezményét élvezik, ám cserébe a végrehajtói szerepet kell betölteniük. A végrehajtás egyik fő momentuma, hogy a pártrendszert, a társadalom fölötti uralmat, és a gazdasági befolyást minden áron fenntartsák. Ennek érdekében ügynökök, társadalomtudósok, kutatási eredmények, digitális, és egyéb technikák, törvények, média, és a közösségi oldalakon szereplő trollok, valamint egzisztenciálisan, vagy valamilyen büntetőüggyel terhelt „népvezérként” feltűnő személyek tevékenységét használhatják korlátlanul.

A vezető pártok felügyelik a kisebb parlamenti pártok tevékenységét, és elemzik azok működését, valamint ismertebbé váló szereplőit. Figyelmük kiterjed az adott pártok propagandájára, annak hatékonyságára, köztudat formálására, támogatottságára. Minden esetben a megfelelő csatornákon keresztül figyelmeztetik a kisebb párt vezetőségét, ha kezdenék túllépni a hatáskörüket, vagy túl sikeresen képviselnék a társadalom érdekeit. Ellenállás esetén a párt vezetőségébe „szakembereket” szivárogtatnak, akik profi, és kipróbált trükkökkel futtatják zátonyra a pártot, vagy alakítják át a vezetőségét a hatalom elvárásai szempontjából teljesen lojálissá. A legegyszerűbb trükkök a „jó tanácsok”, az „információk”, a legkomolyabbak a fenyegetések.

A pártok vezetőségén kívüli tagok legtöbben nem tudják, mi zajlik a vezetőségen belül, csak szembesülnek az „érthetetlen” döntésekkel, nyilatkozatokkal, tevékenységekkel. Számukra nem igen van lehetőség a párt irányának megváltoztatására, mert alkalmazkodniuk kell a pártszabályzathoz. Így nem marad más, mint a megalkuvás, vagy a keserű kiválás.

Magyarországon jelenleg a több párt rendszer van érvényben. A rendszerváltó erők így mind ezt a politikai rendszert, mind a pártokat, mind a pártok révén ismertté vált pártpolitikusokat el kívánják távolítani, fel akarják számolni, és helyreállítani a társadalom önigazgatását. Mindazok, akik bármely pártban keresik ennek a célnak a megvalósításához való eszközt, belépnek a fent részletezett hatalmi struktúrába, és a rendszer legalján, felkészületlenül, munkájukkal, pénzükkel, energiáikkal, idejükkel kiszolgálóivá válnak érdemtelen politikusok, szerveződések felemelkedésének, sikerének, illetve közvetve a globális hatalomnak, és ezzel egy időben megszűnnek civil ellenállóként a közösség érdekvédőiként tevékenykedni. Ebben a körben elvesztik hitelességüket, és a köz bizalmát.

A magyar pártrendszer fennállása óta láthattuk már a példákat, amelyek az ebben a cikkben leírtakat támasztják alá. A sort kezdhetjük az MDF-el, a Független Kisgazdapárttal, folytathatnánk a MIÉP-pel, a Jobbikkal… A jelenben is találunk populista reklámmal, a társadalom szolgálatát színlelő légypapírral civil ellenállókat magukhoz csábító pártokat. Mi rendszerváltó civilek bízunk benne, hogy a csábításnak még nem engedők számára az itt olvasottak kellően elgondolkodtatóak, és talán döntésükben segítő hatásúak lesznek!

Fáber Károly