Csakúgy, mint háborús helyzetben a kémek, a békésebb körülmények között kissé másabb módszerekkel az ügynökök küzdenek egymással, hogy bizonyos eseményeket, folyamatokat szolgáljanak, vagy éppen gátoljanak bizonyos felekkel szemben, akiknek, illetve amelyeknek az ügynökei talán ugyan ezt teszik fordítva. A Hon-Hír nemrég egy magát sokat megéltnek valló ügynökkel készített riportot, akinek sem a nevét, sem a rá utaló konkrétumokat nem hozhatja nyilvánosságra, ám a beszélgetés így is éppen annyira tanulságos, hogy bőven megér egy olvasást.

Hon-Hir (HH): Működnek jelenleg Magyarországon is ügynökök?

Ügynök (Ü): Hogyne! Minden országban működnek ügynökök, akiknek a tevékenysége lehet akár egymást segítő, vagy éppen halálosan ellenséges is. Magyarország különleges helyszín, ahol nagyon sokféle érdek, és taktika keveredik, és ütközik. Ügynöki szempontból kevésbé rizikós terület, de az itteni viszonyokat tekintve meglehetősen burjánzónak is nevezhetjük.

HH: Mi jellemzi az ügynökök tevékenységét, mitől sikeres egy ügynök?

Ü: Egy ügynök akkor sikeres, ha a megbízatásait úgy teljesíti, hogy közben fel tud fedni ellenséges ügynököket is, vagy –hasonlóan a kémekhez- fényt tud deríteni az ellenséges ügynökök megbízatásaira, és azokat akár semlegesíti, vagy éppen a saját céljaira felhasználja. Az ügynökök munkája szemben a kémekével nem csak információszerzés, hanem bizonyos folyamatok gerjesztése, vagy megakadályozása.

HH: Milyen technikákat használnak az ügynökök?

Ü: A teljesség igénye nélkül, például az egyik lényeges momentum, hogy az ellenség felderítésére jelképesen „taposó aknákat” telepítenek, amelyekre rálépve egyértelművé válhat, hogy az illető ellenséges ügynök, vagy megfizetett besúgó, vagy csak egy közönséges lelkes amatőr, vagy valamilyen egyéb szempontból megfogott, és tevékenységre bírt személy. A legegyszerűbb „taposó aknák” olyan dezinformációk, amelyre a nem igazán képzett ügynökök, a besúgók, a megfogott személyek, és a lelkes amatőrök jó része rálép, és megbukik, ráadásul úgy, hogy ő maga jellemzően észre sem veszi. A profi ügynökök egész szövevényes párviadalt is megvívnak sokszor, mire az egyik végre elbukik. A felderítés után, vagy akár közben is vinni kell viszont az adott megbízatás, ügy folyamatát, amihez beszervezést, oktatást foganatosítunk, események, folyamatok létrehozására, vagy meggátolására egy sor szervezési, információs, távközlési, és informatikai eszközzel, és módszerrel végezzük a munkánkat.

HH: Milyen feladata van az ügynököknek?

Ü: Eléggé sokféle lehet. Vannak, akik csak bizonyos személyek, amatőr csoportok támogatását, illetve semlegesítését végzik, vannak viszont, akik cégek, bűnszervezetek, vagy akár kormányzatok működését mérik fel, analizálják, vagy semlegesítik. Ez utóbbi nagyon összetett feladat, és általában ügynök csoportok együttműködését, vagy szakértői háttértámogatást is igényel. Itt kétféle módszert választhatnak az ügynökök: titkos ügynökként beépülnek, vagy valamilyen szerepben hosszabb-rövidebb ideig még nyilvánosan szerepelve is megjelennek. A kétféle módszer persze együtt, és párhuzamosan is használható, és sokszor így is a leghatékonyabb a feladat sikeressége szempontjából.  

HH: Milyen képességekre, vagy képzettségekre van szükségük az ügynököknek?

Ü: Az igazán profi ügynökök kimagasló empátiával, remek IQ-, és EQ-val, pszichológiai, szociológiai, és emberismerettel rendelkeznek, valamint jó tájékozódási, konfliktuskezelési, és kommunikációs képességük van. A stressztűrés, az önkontroll, a tűrőképesség, és az önismeret az előbbieken kívül külön bónuszpontoknak számítanak. Szükség esetén jó színészi alakításra is képesek, eljátszva éppen annak az ellenkezőjét, amilyenek ők maguk a valóságban. Mondhatjuk, hogy ezek jelentik az alapot, de e fölött még külön fel kell készülniük a megoldandó probléma kérdéseiből, és el kell sajátítaniuk olyan technikákat, stratégiákat, amelyekkel -ha kell- kis túlzással „csípőből tüzelve” meg tudják magukat, vagy segítőiket védeni, illetve, amelyekkel a támadóikat fel tudják térképezni. A szakma kiemelkedői a bebukókat úgy tudják a céljaikra felhasználni, hogy a megbukott ügynök még azt is elhiszi, hogy nyerő helyzetben van, vagy „szerencsésen” egy támogatót talált.

HH: Volt-e önnek ilyen megbízatása, használt-e már komoly trükköt?

Ü: Igen, és igen. Az elmúlt néhány évben dolgoztam, dolgozom egy folyamatban, ahol először egy széles körű és alapos feltérképezést kellett lefolytatnom, hogy meg tudjam határozni, kikkel, és milyen irányban tudok tovább dolgozni. Célok vannak csak meghatározva, az oda vezető út teljesen ismeretlen. A munka ellenséges környezetben, és rendkívül nehéz körülmények között zajlik. Úgy szoktuk ezt nevezni, hogy a lehetetlen lehetőségeit tárjuk fel. Nincs támpont, kitartó az ellenség, de szerencsére sok amatőr, és csak igen kevés képzett ügynök áll szemben jelenleg, amelyek jelentős része már ismertté vált.

HH: Tudom, hogy konkrét ügyről nem beszélhetünk, de esetleg tág értelemben utalna rá?

Ü: Hatalmi elrendeződéssel kapcsolatos a küldetés, de többet igazán nem mondhatok.

HH: Említette, hogy van, amikor meg kell védenie magát, vagy a segítőit. Van esélye a lebukott ügynöknek?

Ü: Ha gyakorlott, és tehetséges, úgy van esélye, de csak akkor, ha felismeri a bukását, és képes analizálni milyen résen jutott be a támadó. Ebben az esetben többféle módszer is rendelkezésre áll, amelyeket nem szeretnék megosztani, hiszen ezek afféle szakmai titkok, de annyit elárulhatok, hogy ilyenkor a legcélravezetőbb a stratégiaváltás. Van úgy, hogy gyökeres változtatásokra is szükség van. A legfontosabb viszont az, hogy igyekezzen elkerülni, hogy felhasználják! Ezekben a szituációkban komoly játszmákba is bele lehet bonyolódni, amelyeket érdemes rövidre zárni, mert a hosszú játszmák a cél megvalósításától veszik el az energiát, és az időt.

HH: Lehet-e életveszélyes az ügynök munkája?

Ü: Igen, lehet. Ha egy profi, és nagyon elhivatott ügynököt sikerül célkeresztbe fogni, akkor az esetek 90%-ban meg is húzzák a ravaszt. Vele nem lehet kockáztatni az átállítást, mert az elhivatottsága miatt csak pokolgéppé válhat a frontvonal mögé engedve.

HH: Általában milyen hosszú ideig tarthat egy küldetés?

Ü: Mondhatnám, hogy pár órától az egész életen át tartóig, de egyik sem fedné pontosan a valóságot. A pár órás is sok előkészületet vehet igénybe, az egész életen át tartót, pedig akár több éves szünetek is jellemezhetik.

HH: Van-e hasonlóság, vagy azonosság a James Bond filmek kalandos történetei, és a valóságos ügynöki munka eseményei között?

Ü: Már vártam a kérdést! James Bondot Ian Fleming író alkotta meg, és az eladhatóság kedvéért végig feszültséget tartva puskaporos, száguldozós, és ökölcsattogós akciókkal rakta tele a sztorijait. Egy ilyen filmet nézve úgy képzelhetjük, hogy az ügynöknek minden perce csúcsra van járatva. Vannak persze ingoványos missziók, ahol villámgyorsan el lehet süllyedni, de alapvetően az ügynökök nagy részére nem az ilyesmik keresése és teljesítése a jellemző. A jó ügynök tisztában van vele mit, meddig lehet feszíteni, hol vannak az ügy, és az ő határai. Nem húz ujjat a törvénnyel, nem tűnik fel a hatóságok látókörében, nem húz ujjat az alvilággal. Senkinek sem vágya, hogy egy pisztolyt markolva menjen még a mosdóba is. A legjobb, ha például csak egyszerű szomszédként, kertészként, irodai dolgozóként, vendéglátósként, életművészként, sofőrként, vagy visszavonult nyugdíjasként ismeri a világ. A nyugalom az alapos munka legideálisabb állapota, és ráadásul meg van az, az előnye is, hogy sem a kezünk, sem a halántékunk nem lesz lőporos.