Mottó: Mindent, amit elvesznek tőlünk, megszüntetnek körülöttünk, egy lépcsőfokkal lejjebb taszít a kiszolgáltatottság vermébe.

Az iménti önmeghatározás első szava, bár valóban helyes, viszont a folytatásában már téves, itt ugyanis sajnos senki semmilyen államnak nem az állampolgára, mert sem állam, sem polgár nincs már egy ideje. Magyarország 2004. óta nem állam, csak egy annak az illuzióját keltő tevékenységeket folytató nemzetközileg jegyzett cég.  

Persze sokan még ma is úgy vélik, hogy MAGYARORSZÁG egy állam, és a cégszerű bejegyzés csak annyit jelent, hogy szükség volt a nemzetközi gazdasági együttműködés szempontjából egy tőzsdei nyilvántartásba vételre, az állampapírok forgalmazása miatt. Az úgynevezett állampapírok az esetünkben viszont már nem egyszerűen csak értéklevelek, hanem egyenesen tanúsítványok, amelyek irat formájában jelképezik a céggé tett volt állam összes vagyonát, benne foglalva az ott élő termelő erőforrásokat -tehát a lakosokat-, vagy gyermekeiket, akiket közgazdaságilag ugyebár már csak közjószágnak szokás nevezni. A céggé válás -vagy cégbejegyzés- ugyan azt a helyzetet teremtette meg Magyarországgal kapcsolatban, mintha az ország egy 93.030 négyzetkilométer területű részvénytársaságként annak a tulajdonát képezné, aki a részvények nagyobb hányadát birtokolja. A többségi tulajdonos, tehát azt tesz itt, amit csak akar, legyen szó akár egy marék földről, vagy egy csordányi tehénről, vagy több városnyi élő emberről.

Megdöbbentő? Tudom. Biztos, van, aki hitetlenkedik most, amint e sorokat olvassa, de arra buzdítom, ne higgyen el semmit, járjon utána!

Talán így már érthetőbbé vált az is, hogy miért kellett az 1989-ben globális hatásra, és akkor még más formációra fölénk helyezett ideiglenesnek nevezett alkotmány mellé 2012-ben alaptörvénynek nevezett kiegészítést, azaz cégkódexet is megalkotni! Fontos észrevenni, hogy a cégkódex véletlenül sem alkotmánynak lett elnevezve, és kifejti, hogy az ideiglenes alkotmánnyal nem jogfolytonos! Szükségtelen lett volna alkotmányt készíteni ismét, mivel a változás nem struktúrális, azaz felépítésbeli különbséget jelentett, csak minőségit, azaz működési eltérést. 

Az anyagi javaknál sokkal fontosabb, hogy az állampolgársággal rendelkezőkkel foglalkozzunk, azaz az élő erővel, a személyekkel, a jogalanyokkal, vagyis mivelünk, akiket ismét lejjebb löktek abba a bizonyos kiszolgáltatottság vermébe! A születésünkkor még jogi szempontból EMBER-i státuszban voltunk jelen, ami -bár sokan nem tudják- most is lehet a természetes állapotunk. EMBER-ként a Teremtő törvényei, a természet törvényei, az Emberi jogok, és a tökéletes együttélés szabályai, amit nevezzünk így: a szokásjogok határozzák meg a létünket.

Születésünk után néhány perccel a születési helyünkön létező állam fogad be, és onnan kezdve -normális esetben- állampolgárokká minősülünk. Állampolgárokként a jogok és kötelezettségek vonatkoznak ránk, az államnak szolgálnia kell, amiért cserébe részt veszünk az állam fenntartásában, védelmében. Nem normális esetben -jelenleg például épp MAGYARORSZÁG-on is- egy cégállam mar el, amelynek nem lehetünk kedvezményezettjei, csak annyiban, amennyiben a kedvezményezettek, azaz a tulajdonosok engedik, és szolgálnunk is annyit kell, amennyit akarnak, ezért itt csak a hovatartozásunk meghatározása a miénk, vagyis az állampolgárságunk magyar. Hazája a jelenlegi magyar állampolgárságúaknak, pedig nincs, csak a hasonló hangzású céghez, a nemzetközi cégeknél meghatározott csupa nagybetűvel írt MAGYARORSZÁG Zrt-hez tartoznak.

Mindezek után lehet, hogy már nem is egy sci-fi témakörbe illő kitalációnak kell gondolnunk, ha sorba vesszük, hogy az Electro Smart alkalmazással kimutatható kódszámú, az mrns oltásokkal manipulált, a GMO szabályozás elvei szerint a gyártó tulajdonának számító személyek már nem számítanak másnak, mint egy globális cég leányvállalata élő állományának, akik fölött a tulajdonos, illetve tulajdonosok jogosultak bármely döntést meghozni.

Ilyen értelemben ugye, mennyivel másképp értelmezhető a jelmondat: „ AZ OLTÁS MŰKÖDIK, MAGYARORSZÁG IS MŰKÖDIK” –így csupa nagybetűkkel?

Létezik-e bármilyen kiút? Jogi értelemben igen, létezik. Mivel a ma élők közül mindenki olyan államformációba született, amely megtévesztés és csalás révén zsákmányolta magába az EMBER-eket, de ugyan akkor soha senkivel, semmikor nem kötött a felnőtté, és döntésképessé váláskor olyan társadalmi szerződést, amely tartalmazza az illető kötelességeit, lehetőségeit, jogosultságait, így nem kötelezhető egyik államszerű forma keretei közé sem. Bárki, bármikor kinyilváníthatja, hogy EMBER-i státuszba tér vissza, és a megtévesztés miatt a tőle eddig elvont összes adót fizesse vissza számára az állam, levonva azoknak a szolgáltatásoknak az árát, amelyet igénybe vett. Ha valaki venné a fáradtságot, és képes lenne egy pontos kimutatást elkészíteni, igencsak megdöbbenne, hogy mekkora összeget kellene kézhez kapnia!

Jöjjünk vissza azonban a realitás talajára! A valóság az, hogy hiába lenne jogos a követelése, egy lyukas garast sem kapna, viszont megszűnne még az a kevés biztonsága is, amelyet manapság egy cégállamtól remélhet. Kikerülne az egészségügyi rendszerből, törölnék a nyugdíj jogosultságát, talán még a rendőr is pénzért nyújtana védelmet neki, ha épp ki akarnák lopni a zsebéből a pénztárcáját.

A példából megérthetjük, hogy az EMBER azért hozza létre az államot, hogy bizonyos szempontokból biztonságosabb legyen a családja, és a maga élete. A közösség szervezett, és szabályozott formája védelmet, szolgáltatásokat, önmegvalósítási lehetőségeket biztosít. Ezzel látja el állampolgárait egy gondoskodó állam, ezért hasznos, és szükséges, de hogyan hozható létre?

Két féle képen: egy vezető, vagy több vezető államot alapít, és feltölti állampolgárokkal. Ilyen a fejedelemség, a királyság, de a diktatúra is.

A másik esetben az EMBER-ek megegyeznek, hogy milyen szabályok szerint kívánnak együtt élni, hogyan akarnak együttműködni, és ezt kinyilvánítva, társadalmi szerződést kötve egymással, és más szabad akaratából csatlakozni kívánó EMBER-ekkel megalkotják a közös államukat, azaz egy köz-társaságot.

A leírtakból érthetővé válik, hogy a jelenlegi magyarországi állapot felszámolása, és az új állam létrehozása számunkra az egyedüli megoldás. Az ezt kritizálók viszont ott találnak kivetni valót, hogy az új állam, ha nem lesz jogfolytonos az utóbbi évszázad egyik államával sem, akkor nem tarthat igényt az ország területére, értékeire sem. Az elmúlt évszázad államai idegen hatalmak által a társadalomra kényszerítve jöttek létre, ezért nem voltak legitimek. Ebben a formában is elérték azonban, hogy lemorzsolták az ország területeit, a lakosság jogait, státuszát megnyirbálták, és a globális hatalom felé szinte teljesíthetetlenül teljesen eladósították. Ugyan ki akarna egy új államnak olyan kezdést, ahol ezek közül a szörnyű terhek közül a jogfolytonosság révén bármi megterhelést is tovább cipeljen?

Szerencsére a Szent Korona országát az 1526-os mohácsi katasztrófa előtti időkből megjelölve, mint jogelőd, több előnyt is magunkénak mondhatunk: egyrészt az akkori teljes terület tulajdonlását, másrészt a Szent Korona jogi, gazdasági, tulajdoni védelmét, harmadrészt a független és szabad ország státuszát!

Az utunk jelenleg a fölöttünk hatalmat gyakorló idegen, és kegyetlen világuralom terhe alatt a bizonytalanság, és a kiszolgáltatottság felé halad. Láthatjuk, hogy változtathatunk, ha szövetkezve, egységre lépve, nemzetté válva tudunk megújulni! Mint egy betegségből történő kitöréshez, a társadalmi betegségeink megszűntetéséhez is változnunk, és változtatnunk kell, a hozzáállásunkon, az előítéleteinken, a korszellemünkön! Mindezek után leszünk csak képesek a teremtésre, amellyel Hazát, életet, boldogulást alkotunk magunknak.

Fáber Károly