Az emberi közösségek a megélhetésük biztosítására, az egymás közötti viselkedési normák meghatározására, és a védelmük érdekében szabályokat alkottak, amelyek meghatározzák a szerveződésük formáját. A társadalmak működését a hatalmi rendeződésük szerint irányítottként, illetve önrendelkezőként különböztethetjük meg. Irányítottnak számít a királyság, a császárság, a diktatúra, a közvetett demokrácia, és a magán-, vagy cégállam, míg önrendelkező a közvetlen demokrácia. A történelem során azt tapasztalhatjuk, hogy az önrendelkezés állapotok csak ritkán, és az irányított társadalmi berendezkedésekhez képest rövid ideig léteztek. Sajnálatos ez a tapasztalat, annál is inkább, mert az egyének kiteljesülése szempontjából éppen ez lenne a legideálisabb állapot. Az uralkodók, diktátorok, kormányzók, vezető személyek, és pártok alá rendeződött társadalom egyértelműen lemond a körülményei önmeghatározásáról, a számára megfelelő állapot megvalósításáról. Az ide születő emberek tudata annyira magáévá teszi a hierarchiában alárendelő állapotot, hogy az annál sokkal életszerűbb, és természetesebb önirányítás megvalósítását szinte elképzelhetetlennek tartja. Teljesen természetesnek véli ugyan akkor, hogy a szabadidős elfoglaltságairól maga döntsön, ám értetlenül viszonyul az életkörülményeit meghatározó feltételek saját alakításával kapcsolatban.