Köztudott, hogy a világban a -valójában mindig is csak névleges- közhatalom, és a média és gazdaság egységeit elbirtokló magánhatalom harca zajlik, amiben ez utóbbi áll nyerésre. A nemzetközi pénzhatalom két fő lépése az 1913-ban létrehozott Federal Reserve System, és az 1921-ben megszerzett amerikai pénzrendszer fölötti uralom volt, amelynek segítségével globális birodalmát kiépítve nagy lépésekkel átvette az irányítást a közhatalmat jelképező államok felett. A pénzügyi mindenhatóságot az eladósítás, és a tetszőleges -többnyire teljesíthetetlen mértékű- kamatrendszer felhasználásával, valamint a közgondolkodás következetes manipulálásával valósították meg. Az elfoglalt államok pénzügyi ellenőrzésére, és vezérlésére ügynökeiket elhelyezték az államok pénzügyi szervei fölé, „tanácsadó” ügynökeiket a kormányzatok hátterébe, az emberek tudatát, pedig reklám, marketing, és kommunikációs trükkökkel a fogyasztói társadalom irányába programozták.
A globális magánhatalom gazdasági kiépüléséhez felhasználták a részvénytársaságok jogi személyként történő megjelenését olyannyira, hogy a névleges államokat is immár cégként tartják nyilván. Ez a trükk biztosítja, hogy az elükön állóknak állami kötelezettségek vállalása helyett mindössze gazdasági feladatai legyenek, ám fontos kiemelni, hogy ezek a feladatok már csak a tulajdonosok felé kell, hogy teljesüljenek. Ebben a nemzetközi környezetben minden demokratikus színezetű esemény, mint például a választások, az emberi jogok biztosítása mindössze színjáték, mint ahogy a lakosság „nemzet, nép, társadalom” is csak formaságok.
Az államok cégekre változtatása gazdasági jogi szempontból lehetőséget nyújt a szinte korlátlan mozgástérre szert tevő leányvállalatok létrehozására. Ezt éljük meg jelenleg Magyarországon, vagyis most már helyesebben a nemzetközi cégmegnevezés helyes formátuma szerint: MAGYARORSZÁGON is.
Az alvilági körökkel sűrűn átszőtt, a demokratikusnak nevezhető állami formaságot tükröző választásokkal hatalmat szerzett rezsim - tehát nem kormányzat (!) – az utolsó „kampány időszakban” már nem kellett, hogy a lakosság felé bármi nemű kormányzati programot mutasson fel, vagy hogy bármilyen „ígéretet” betartson, hiszen -ahogy korábban már láttuk- vállalással csak a részvényesek felé tartozik, amely vállalások, viszont már egészen másról szólnak. A helyzet drámaiságát az adja, hogy ebben az állapotban a lakosság még mindig azt képzeli, hogy bármiben is dönthet. Mindazoknak a „híveknek” azonban, akik meggyőződésből a rezsimet támogatják már nem szavazójogot, hanem gyámság alá vonást kéne adni.
A valamikori, de immár elvett hazánk legjövedelmezőbb bevételi területeit a részvénytársaságon keresztül uralja tehát a globális hatalom -mint főrészvényes- a kisebb -de így sem elhanyagolható- bevételi forrásokat, felvásárlási trükkökkel, a nem lojális vállalkozások tönkretételével, a korrupciós eszközökkel, a csalással megszerzett pályázati pénzekkel elfoglalja a rezsim, és annak holdudvara. A közhatalom, a kontroll, a szankcionálás elvesztésével, a megszűnt, és megszűnő jogokkal, a rezsim terrorhivatalai, szervei által keltett megfélemlítéssel, és diktátum jellegű rendeleti irányítással a lakosságra semmi más nem vár, mint a lassú, de biztos kisemmizés, leigázás, rabszolgaság.
Menekülni, vagy felébredni, e két választás áll mindenki előtt, aki nem része sem a nemzetközi, sem a helyi hatalmi körnek. Az ébredéshez azonban el kell jutni a sorsközösség, és az abból következő érdekközösség tudati szintre, hogy független, önálló, valóban közhatalom irányította állammá szerveződve megszűntessük a magánhatalmak uralmát.
