Míg az ukrán hadsereg zombiként harcol a nyugati fegyverek és zsoldos katonák által biztosított erőfölény felhasználásával, mögöttük, és körülöttük az orosz stratégia eredményeként lassan, de biztosan megszűnik az ország. A sztyeppéken beköszöntő fagyos téllel úgy néz szembe Ukrajna még megmaradt népe, hogy visszalövöldözték őket a középkorba. Sem elektromos áram, sem gáz nem biztosítja a modern, és egyben az alap  létfeltételeket, és így nyilvánvalóan az ezekre az energiákra épült technológiák is megbénulnak, mi több, a számítástechnikai felszerelések túlnyomó része a fagyás során megsemmisül. A háborút a háttérből fenntartó NATO, és az Egyesült Államok mögött is álló nyugati pénzhatalom számára azonban nem drága a mások által meghozott áldozat, ha presztízsről, pénzről, hatalomról, és területi terjeszkedésről van szó. Ukrajna lakossága egyszerűen a feláldozhatók kategóriába került.

     Míg Ukrajnában a tényleges fagy, és annak fizikális következményei sodornak milliókat a katasztrófába, addig Magyarország esetében a pénzelzárás alkalmazásával kíván célt érni a nemzetközi pénzhatalom. A mi esetünkben mondhatjuk, hogy talán még jogos is a szankcionálás, hiszen mondjuk ki, a cél a rezsim megbuktatása lenne. A 22-es csapdájába került díszes társaságnak –ha nem menekül el magától- középtávon két választása lehet: vagy enged a kondicionálási (jogállami) reformok bevezetésének, és ezzel kockáztatja, hogy akár egy társadalmi bíróság jöjjön létre, ami börtönbe juttatja az ismert, és ismeretlen politikai bűnözőket, vagy a továbbra sem érkező pénzek megfagyasszák a pénzügyi-gazdasági érát, ami miatt a már most is gyengélkedő államinak tűnő funkciók is leállnak –egészségügy, nyugdíjfolyósítás, szociális rendszer, oktatás, stb…-és egy forradalom söpri el őket. A rohamtempóban átalakított törvényeik, és szabályozásaik, amelyek a vészhelyzettel, a háborús helyzettel, a sorozásokkal kapcsolatosak valójában arra engednek következtetni, hogy az utóbbi verzióra készülnek, és igyekeznek majd a hatalmukat akár katonai erővel is fenntartani.

     Magyarország esetében a helyzet két kérdést is felvet: vajon milyen növekvő gazdasága van egy olyan országnak, amely koldusként csüng a nemzetközi pénzhatalom támogatási köldökzsinórján? Vajon mibe rángattak bele minket a módszerváltás utáni rezsimek, hogy a belügyeinket kényszerrel befolyásolhassa egy idegen hatalom? A Hon-Híren többször is írtuk már, hogy hazánk független állapota lenne a lakosság számára az ideális állapot, amely nem csak gazdasági szempontból, hanem politikai szempontból is teljes önállóságot jelentene. Értjük ezt természetesen egy másik rendszer létrejöttét követően, amelyben a jelenlegi helyi magánhatalmat a közhatalom váltja fel, hiszen a mostani rezsimmel, és rendszerrel a függetlenség egyenlő lenne a középkorba történő visszaszakadással.

     E cikkben Ukrajnával kapcsolatban már elhangzott a középkor jelző, és aki a sorok közt is tud olvasni, már vélhetőleg kitalálhatta, hogy mindkét esetben a pénzhatalom által megszállt országról, és ott egy túlpozícionált vezetőről van szó. Mindkét példa tehát rámutat arra, hogy az a lakosság, amely kellőképp nemtörődöm módon engedi a hatalomgyakorlást egy bizonyos társaságnak –párt, pártok, kormány-, és bizonyos személyeknek –nevezzük most őket politikai, gazdasági vezetőknek-, végső soron elveszítheti a fizikális létbiztonságát, és a létfeltételeit is.