A magyar Szent Korona alkotmányossággal kapcsolatban december 17-én szombaton a  budapesti Szabadság téri Hazatérés Templomában rendeztek konferenciát. Az eseményt a házigazdaként is résztvevő Ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész nyitotta meg, a templom Kossuth termében. Beszédében rámutatott, hogy a magyarság nem maradhat állandó defenzív állapotban, hanem váltania kell offenzív módra, hiszen nem lehet az, hogy amíg a világ urai sem Istent, sem embert nem ismerve bármin, bárkin átgázolnak, addig a tisztességes emberek bevonuljanak a belső szobájukba, és ott lelkizve tehetetlenül maguk elé meredjenek. A szakrális tudatú embereknek a Szent korona tan alapján igen is egyértelműen állást kell foglalniuk. Konkrétumként kiemelte, hogy mindaddig, amíg hazafiak feje felett évtizedes börtönbüntetések lebeghetnek Demoklész kardjaként, addig egyikünk sem lehet igazán szabad.

     Dr. Bene Gábor a jelenlévőket arra kérte, hogy két elhunyt, a Szent Korona alkotmányosság, és a magyar jogrendszer helyreállításáért sokat tevő jogásztársukra: Dr Tóth Zoltán Józsefre, és Dr Grespik Lászlóra emlékezve főhajtással tartsanak egy perces csendet. Felvezető beszédében emlékeztetett rá, hogy Herodotosz azt írta, hogy a szkítáknak azért nincs szükségük írott törvényre, mert a lelkükben él az igazság, és számukra ez a legfőbb törvény. Rámutatott továbbá, hogy Magyarországon még mindig koncepciós perek vannak folyamatban, mert a bírói negatív értelemben vett függetlenség olyan szintű, hogy ezt is megengedhetik maguknak. A történelmi alkotmányosságra utalva kiemelte, hogy az abban megfogalmazottak ténylegesen jogi alapelvek, amelyeket nem lehetne átlépni, és a liberális gondolkodás mégis átlépi. Addig nem lenne probléma –mondta- ha a liberális gondolkodás nemzeti jellegű lenne, de sajnos azt tapasztaljuk, hogy nem az.

     Fáy Árpád előadásában rámutatott, hogy a Szent Korona tan nem pusztán egy okoskodás, hanem egy olyan rendszer, amely a mindenkori magyar királyok számára is útmutatóként szolgált, mert az általa meghatározott szabályozás, és a királyi uralkodás közötti bizalmi kapcsolat miatt gátolta az abszolutisztikus uralmat. Később a vegyes-házi, illetve a már nem Árpád- házi királyokat is azért eskették a Szent Koronára, hogy a hatalom gyakorlása ne egyéni elhatározás szerint korlátlan mértékben történjen, hanem a szakrális útmutatások figyelembe vételével valósuljon meg. Kiemelte, hogy a történelmi jogrendszer jelentősége abban lenne, ha az irányszabásai alapul szolgálnának a gazdasági-, a társadalmi politikának, és stratégiának. Lényegesnek tartotta, hogy a magyar választó polgároknak szuverén személyeknek kéne lennie, éppen, ahogy a történelmi jogrend ezt meghatározza, ám sajnos ettől a jelenlegi helyzet nagyon messze van. Sajnálatosnak tartotta, hogy a közgondolkodás a „pálinka rendeletet” leszámítva nem irányul efelé, a szavazati joggal rendelkező emberek sem nem szuverének, sem nem felkészültek, hogy kellő tudatossággal döntsenek a közügyeket érintő kérdésekről.

     Ertsey Attila Felszólalásában kiemelte, hogy az egészséges társadalom alapja az organikus közösség, amely lelki, mentális, és fizikális síkon is megőrzi életképességét. Csak az ilyen kondíciókkal rendelkező társadalom tudna ellenállni azokkal a folyamatokkal szemben, amelyeket a globális hatalom idéz elő, és amellyel az önálló emberek közösségét alárendelt állapotba taszítja a világkormány az élet szinte minden területét átszövő irányítását kiterjesztve. A folyamattal szemben az előadó a globalizálódó egységállam helyére az önigazgató társadalmat léptetné. A folytatásban az új világrend tervei közt említette, hogy a globális hatalom célul tűzte ki a magántulajdon felszámolását, és egy olyan köztulajdon megalkotását, amelyből mindenki részesül a hatalom által meghatározott mértékben, és jogosultság szerint. Ennek megakadályozása érdekében az előadó úgy vélte, hogy egy széles körű népmozgalom előidézte változtatás lenne célravezető, amely a történelmi jogrendszer tulajdoni, illetve birtokosi jogállását helyezné vissza. Így a külföldi, és globális tulajdonszerzéssel szemben védelembe kerülnének a magyar termőföldek, és más ingatlanok, amely a nemzetgazdaság egyik alappillérét képzik.

      Dr Diviki Nagy Attila bemutatta a nyugati létező pozitív jogállam, és a magyar történelmi természetjogállam államelméleti modelljei közötti különbséget. Kiemelte, hogy míg a nyugati modell esetében az állam létezése, létrejötte, megalakulása, alapja ismeretlen, addig a magyar történelmi állam esetében a nemzet, az ország fizikális kiterjedése, a szokások, és az alkotmányosság határozza meg az állam létét. Az államon belül az ideális hatalommegosztás Magyarországon a 18., 19. századra jött létre, amikor a király, az országgyűlés, és a vármegyei önkormányzatok közötti jogosultsági megoszlás, és kontroll kialakult. A hatalommegosztás során felmerült az ellenállás joga, amely azonban a törvényes –alkotmányos- jogi keretek, jogállami keretek- között, és szabályok szerint érvényesült, és ez adta a berendezkedés igazságosságának fenntartását.

    Földi László az előadása elején felvetette a kérdést, hogy vajon a rendet, a rendiséget képesek vagyunk-e úgy helyreállítani, hogy közben háborúban állunk? A háborút értelmezve hasonlattal élt, és kiemelte, hogy a most zajló ukrán-orosz konfliktus egy aktív küzdelem, ám valójában a háború már rég zajlott, csak nem fegyveres ütközetek formájában. Véleménye szerint a küzdelem az oroszok képviselte tradicionális, nemzeti, és természetes, normál értékrend, és a NATO, azaz a nyugati abnormális művi értékrend között állt, és áll fenn. Az identitásunk elvesztésével eszmei űr keletkezett, ahová benyomult olyan identitás, amely viszont tudja a saját értékrendjét képviselni, és érvényesíteni –vázolta az előadó, utalva a keresztény identitás szétesésére, és rávilágítva az iszlám identitás migrációs formában bekövetkező térfoglalására. A pénzuralom által megfogott társadalom képtelen megvédeni a normális, és a hite szerinti értékrendet, és így utat nyer az abnormalitás. Éppen ezért fontos, hogy megértsük, mindannyian katonák vagyunk, akik a háborúban védjük az érdekeinket, és az értékeinket –összegezte Földi László.

     Dócs Dávid beszédjében kiemelte, hogy komoly probléma a magyar termőföldek termelésből való kivonása, és ipari objektumok számára történő kisajátítása. Hasonlóan helytelenítette a saját tapasztalata alapján is bemutatott állapotot, amely során például osztrák gazda kerített le saját felhasználásra magyar termőföldeket, hogy aztán a rajta termelt javakat kivigye az országból. Előadásában a továbbiakban vázolta, hogy a települések elnéptelenedése valójában a vidéki gazdálkodás megszűnését eredményezi, amely nemzetgazdasági szempontból katasztrofális lesz. A helyreállítás kétséges az előadó szerint, mivel az emberek értékrendje felborult, az elkövetkező generációk kötődése a földhöz, az országhoz jelentősen meggyengült. Dócs Dávid a megoldást az alapvetések megerősítésében látja, kiemelve közülük az egyik legfontosabbat, vagyis, hogy a magyar föld nem eladó, és hangsúlyozta,  ennek nem csak jogilag, de ténylegesen is érvényt kell szerezni.