Régóta foglalkoztatja a közvéleményt a megnyúlt perui koponyák rejtélye. Mivel közismert, hogy számos kultúrkörben mesterségesen módosították a koponyák eredeti alakját – erre jelenkori bizonyítékok is vannak – így hamar elfogadottá vált az a magyarázat, hogy minden, a normálistól eltérő koponyaforma mesterséges beavatkozás eredményeképpen jött létre.

      Az ebben kételkedőknek nyújtott vigaszt, amikor a (talán leghíresebb) chongosi koponyát megröntgenezték. Mivel egyértelműen látszódott, hogy a koponyacsont vastagsága mindenhol változatlan, így nem mutatta a mesterséges alakváltoztatás semmi jelét.
     A második, meggyőzőbb bizonyítékot az a lelet szolgáltatta, ahol a kismama és az újszülött maradványait együtt találták meg. A csecsemő már hosszú koponyával született!
    Létezett tehát egy olyan embertípus, amelyik a mai, jellegzetes emberi fajtól eltérően mindenféle utólagos beavatkozás nélkül egy olyan fejformával rendelkezett, ami a hagyomány szóhasználatában az egykor köztünk járó és minket tanító „istenekre” volt jellemző? Több népcsoport ugyanis amiatt deformálta az újszülöttek fejét, hogy ezáltal az egykori istenekre hasonlítson. Ez a legtöbb esetben csak a kiválasztott uralkodói kaszt előjoga volt. Sok példát említhetnénk Dél-Amerikán kívül: az ősi Egyiptom, az ázsiai hunok, egyes afrikai bennszülött törzsek…stb.
 

      A témát Peruban Brien Foerster kutatja. Legelőszőr „Peru és Bolívia megnyúlt koponyái: Viracocha ösvénye” c. könyve került a kezembe, melyben végigvezeti az olvasót a jellegzetes preinka régészeti lelőhelyeken előkerült megnyúlt koponyák során. Ebben több helyen említi, hogy az alapvető kérdésekre csak a későbbi genetikai vizsgálatok adhatnak megnyugtató magyarázatot.
     A nemrég megjelent „ A Fekete-tengeren túl – a titokzatos perui Paracas” c. könyvében teszi közzé a DNS vizsgálatok eredményeit, valamint a jellegzetes vörös hajú múmiák egykori őshazájának és vándorlási útvonalának elméletét.

      Ezek alapján a vándorlás kb. 3000 évvel ezelőtt történt a mai Fekete- és Kaszpi-tengerek partvidékéről. E területről is hasonló habitusú koponyák kerültek elő, legutóbb 2015-ben az orosz Stonehenge-nek is nevezett ősi településről, Arkaimból. Emellett a pyatigorszki koponyát, valamint a Krím-félszigeten lévő yakovenkovoi csecsemőleletet hozza fel példaként, valamint a vándorlási útvonal bizonyításaként a szibériai Omszkban őrzött leletet.
     Ezzel párhuzamosan vizsgáltam egy másik könyvet, amely az amerikai földrész az ősi Kína általi felfedezéséről szól. Ősi térképeket, írásjel-egyezéseket (az olmék civilizációban) és kézműves termékeket hoz fel bizonyítékként. (Erről bőven fogok beszélni a következő előadásomon – Ki „fedezte fel" Amerikát címmel, itt nem részletezem alaposabban) Ezek alapján már igen korán, i.e. 2000-ben élő kapcsolat állt fent Ázsia és Amerika között! A migráció tehát a tengeren át is folyt ekkortól.
Brien könyvében utolsó „fricskaként” megjegyzi, hogy 5 paracasi mintában a tudomány számára eddig ismeretlen DNS haplocsoportot mutattak ki, melynek megfejtése a jövő kutatóira vár… Ez természetesen újabb találgatásokra ad lehetőséget.

      Az új emberi alfaj javasolt neve Homo sapiens paracasensis, – melynek képviselői egykoron a Kárpát-medencében is megjelentek – mivel Paracasban teljesedett ki jellegzetes kultúrája és itt érte el a legnagyobb populációt.
Kérdésem (ami első hangzásra kissé fantáziadúsnak is tűnhet): a MAG népének egykori mágusai vajon átvehettek-e ősi tudást 3-6 ezer éve a Fekete-tenger partján élt hosszúfejű „istenektől”? Természetesen nem az MTA véletlenül idetévedt tagjaitól várom a választ.

Varga Zoltán