Egy jelentősen kisebb hányada a társadalomnak egy, vagy több ismeretlenes képleteket enged az elméjébe, amelyekre megoldásokat keres, és így folyamatos szellemi termékek megalkotására ösztönzi magát. A kutatás, a megismerés, a felfedezés bár örömteli tevékenység, ám sokkal fárasztóbb is, mint kész képleteket alkalmazni.

 

A két gondolkodási típus érdeklődési köre is különböző. A kész sémákat alkalmazók a könnyed témákra, média termékekre nyitottak, és gondolataikat a múlt , személyeinek és eseményeinek újra feldolgozása uralja, míg a problémamegoldó gondolkodásúak a jövővel kapcsolatban elmélkednek többet.

 

A társadalmi problémák azonban a jelenben mutatkoznak, amelyek egyik csoporttól sem kapnak kellő támogatottságot. A megoldás helyett így a múlttal való összehasonlítás, és kategorizálás, vagy a jövőben megtörténő (?) megoldás elméletein kívül nem sok változtatási esély jelenhet meg. Ennek felismerésével, és kihasználásával működnek azok a nemzetközi gazdasági, társadalmi, és politikai trendek, amelyek a saját érdekeik, és érdekköreik fenntartására, gyarapítására koncentrálva szerveződnek. Összeesküvéssé akkor válnak azonban, ha az említett érdekeltségeiket olyan kizárólagos előnyben részesítik, amely mellet már figyelmen kívül helyezik, és helyezhetik a társadalom más tagjainak nem csak az érdekeit, hanem jogait, vagy életfeltételeit is.

 

Jelenleg a világ államainak több, mint a 70%-a a nemzetközi tőzsdén bejegyzett cég, és csak a megmaradt 30% klasszikus értelembe vehető állam. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert a cégeknek tulajdonosaik, a tulajdonosoknak, pedig alkalmazottjaik vannak, az államnak, viszont állampolgárai. Az államnak kötelezettségei állnak fenn a benne élő, állampolgári jogokat gyakorolni jogosult emberek felé. A cégnek, azonban szabályzata van, az alkalmazottaknak, pedig csak kötelezettsége. Ugye, hogy így értelmezve már nem is kérdés, hogy miért lényeges, ki milyen státuszban létezik?

 

A világ államainak a költségei magasak, hiszen az állampolgárok felé nyújtott kötelezettségeknek ára van, míg a céggé vált országok ezt a költséget nem kell, hogy vállalják. Nem véletlen, hogy az államokat bekebelező nemzetközi társaságok először a jóságos hitelező, majd a saját magának olcsó árat szabó felvásárló szerepében tűnnek fel. A business államok, vagy leányvállalat országok „kormányai” már csak igazgatóság szerepet töltenek be, amelyek kedvükre változtathatják a szabályokat, és egy mesterségesen kialakított, a média által elhitetett, és a hatalmi apparátus által kényszerített krízis állapot segítségével a rendeleti kormányzás szintjére süllyesztve az államigazgatást, hozzászoktathatják a társadalmat az abszolutisztikus uralom alávetettségének elfogadásához.

Ezt tapasztaljuk manapság a mindennapjainkban? Vajon a realitás akkor csak egy elmélet? 

 

Magyarország 2004. óta nemzetközi cég. 2012. óta alaptörvény elnevezésű cégszabályzattal totális irányítás alá vonták.