Ki-ki értelmezze a maga elképzelése szerint, hogy mit is jelent ez esetben a „túszejtés”, de ha valaki napi szinten olvas híreket, vagy értekezéseket, amelyek a lakosság jelenlegi, és rövidesen bekövetkező anyagi helyzetével foglalkozik, akkor csakhamar ki tudja következtetni, pontosan miről is van szó.

    A gondosan megtervezett, és a kellően naívaknak szóló mainstream hírek folyamatosan sulykolják, hogy a háború okán a rezsiárak emelkednek. Ha körül nézünk a nemzetközi energiahordozók piacán, valóban láthatjuk is, hogy mind a földgáz, mind az üzemanyagok ára kisebb visszaesések mellett emelkedett. A mi esetünkben az emelkedést tovább fokozza, a „kormánynak” nevezett társaságra monetáris nyomást gyakorló globális hatalom hatása, valamint a nihil rablógazdálkodás eredményeként szinte életképtelenné vált hazai gazdaság teljesítőképtelensége miatt elértéktelenedő fizetőeszköz. A csak a nemzetközi árakat, és a pénzromlást figyelembe véve a rezsi drágulás egyszerűen kiszámítható lenne, és valahol még akár fogösszeszorítva teljesíthetőnek mondhatnánk, azonban az oligarcha további vagyonosodását szolgáló rezsiár összetevők -adók, járulékok, fenntartási díjak, stb...- együttes felszorzódása vállalhatatlan terhet ró a fogyasztókra. Ez a folyamat a kis -, és középvállalkozásaink biztos csődjéhez, a lakosság ellehetetlenüléséhez, és eladósodásához fog vezetni. A fizetni képtelenek rezsiadósságát az ingatlanokra terhelik, az adósság csapdába került kis-, és középvállalkozásoktól a megszűnésük okán elbocsátott munkanélkülivé váló rezsiadós tömegek pedig a menekülésük miatt kétségbeesésükben bármilyen feltételekkel vállalnak akár szinte rabszolgamunkát is.

    Nemrég egy cikk azt a jövőt festette, hogy 2030-ig, aki nem tud elmenekülni az országból, az a jelenlegi rezsim kényuralmának rabjává válik. A jelenlegi állás szerint ez sokkal hamarabb be fog következni, főleg, ha az oligarchával az élén válik le az ország az Unióról.

    A lakosság így tehát valóban a saját otthonában esik túszul, de nem árt ha tudja, hogy a rezsim többszörös köztörvényes bűncselekményt követ el vele szemben, amelyek közül a csalás a legenyhébb, a gondatlan veszélyeztetés a közepes, a hazaárulás a legsúlyosabb tétel. Ez utóbbi büntetési tétele, pedig -ha a háborús vészhelyzetet vennénk aktuálisnak, akkor- életfogytig tartó szabadságvesztés, vagy akár halál büntetés, ami vonatkozik minden tettestársra, aki a helyzet kialakulásáért felelős.

    Megvonhatja az olvasó a vállát, és megkérdezheti: na és ezzel mit érünk, ki fogja elítélni a rezsim bűnelkövetőit, és az ítéletet ki fogja végrehajtani? Nos, elgondolkodott-e már valaki azon, hogy az Európai Ügyészség, és a Nemzetközi Büntetőbíróság felé eljuttatott, a lakosság többsége által aláírással támogatott vádirat alapján megindulhat a nyomozás, az elmarasztaló ítélet esetén, pedig a hazai rendőrség kötelessége lesz a bűnelkövetők letartóztatása?

    A döntés most már nagyon időszerű, és szó szerint életbevágó: menekülni, vagy rendet tenni.