Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Születéstől bekasztlizva

Kötelező -e az állampolgárság?

article preview

    Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első cikke kimondja: „Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van.”. A 13. pontban látszólag szembe kerül az első pontban foglaltakkal, amikor is a következőket olvashatjuk: „Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.”. Csak a „személynek”?- kérdezhetik a témában jártasabbak. A folytatásban, a 15. pontban is csak személyről beszél: „Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz”.

 

    A jogalkotásban, és értelmezésben nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a részletekre! Az EMBER nem csak biológiai, hanem jogi meghatározás is. Születésünkkor EMBER-i státuszba születünk, és ebben vagyunk mindaddig a pár percig, amíg el nem készítik az anyakönyvünket, és ezzel jogilag be nem vonnak abba az államba, amelynek a területén megláttuk a napvilágot. Ettől a pillanattól kezdve személyekké válunk, akikre az adott állam törvényei, rendeletei, de szolgáltatásai is vonatkoznak. Mondhatnánk, hogy így van rendjén, hiszen mindig is ez volt az emberi civilizáció rendje. Mi történik azonban, ha felnőve, a körülményeket meg-, és kiismerve úgy látjuk, hogy nem kívánunk az adott területre bejelentett állam polgárai, személyei maradni?

     Az emberi jogok ezt teszik lehetővé, amikor a személyekről -azaz, az adott állam polgárairól rendelkezve- jogot biztosítanak a szabad állampolgárság megváltoztatására. A jelenlegi világunkban ez ismert gyakorlat, hiszen tudjuk, hogy léteznek emberek, akik más állampolgárságot vettek fel, vagy éppen akár kettős állampolgárok. Lehet valaki családi, gazdasági, politikai okokból más állampolgár, de lehet-e ismét államtól, államoktól független EMBER?

 

    A kérdés azért is időszerű, mert láthatjuk, hogy az elmúlt időszakban Magyarországon két olyan -a mainstream média által is bemutatott- esemény történt, amely során az állami hatóságokkal szembe szegültek EMBER-i mivoltukra hivatkozva. A két eset: a dusnoki baba erőszakos elvétele, majd a nemrégiben Balatonföldváron lezajlott igazoltatás erőszakos elfajulása mutatja, hogy egy olyan dologgal állunk szemben, amelyet szükséges értelmeznünk.

 

    Az EMBER-i státuszt a nemzetközi jog „hontalan”-ként is jellemzi, bár ha  a globális honosság kifejezés lenne valójában a helyes. Ennek fennállásához hivatalosan is deklarálnunk kell, hogy az adott állampolgárságunkat meg kívánjuk szüntetni. Mi történik ekkor? Az Emberi jogokban meghatározott jogok, és kötelességek továbbra is vonatkoznak ránk, kivéve a „személyekről” szóló pontokat. Az állami szolgáltatások, és kötelezettségek ugyan megszűnnek számunkra, de az adott államhoz kapcsolódó területen belül mégsem kerülhetünk a törvények fölé, hiszen ebben az esetben az állam hatóságai erőt alkalmazva -vitatható jogszerűséggel ugyan- végrehajtják velünk szemben a helyi szabályokban előírtakat. Igaz, hogy ezek jogszerűségét utólag kivizsgáltathatjuk egy emberi jogi bírósági perben, de ez hosszabb folyamat, és a sérelmek megtörténését nem tudja elhárítani, mi több; megelőzni.

 

     A téma további fejtegetéséhez fontos, hogy megértsük az állam mibenlétét. Az államban élő társadalom elfogadja, és aláveti magát az Alkotmányban, Alaptörvényben kinyilvánított szabályoknak, jogoknak, kötelezettségeknek a meghatározott hatalommegosztás -vagy hatalom birtoklás (!)- rendszerének elismerésével. EMBER-i státuszban nem részesülünk az adott államban élők jogosultságaiban, de nem vagyunk kötelezhetőek sem mindarra, amelyre a személyeket kötelezik az állami szabályok. Így tehát a hontalan, vagy EMBER státuszú ember igazoltatáskor csak a békesség megőrzése érdekében igazolja magát azonosításra alkalmas irattal, de koránt sem köteles személyi igazolványt átadni, hiszen valóban nem „személy”. Az EMBER szülők valóban nem kötelesek anyakönyveztetni a gyermeküket, hiszen, ahogy a cikk elején láttuk az államba bevonás sem az újszülött akaratával történik, és a későbbiekben is csak a ráutaló magatartása, majd a személyi okmányok aláírással hitelesített átvétele által marad az állam része/se. A mostanság aktuális népszámlálás megválaszolására sem kötelezhetőek, mivel létszámuk nem tartozik az államot kitevő lakosok számába. Mindezeken kívül ingyenesen -helyesebben adózásuk nem lévén- nem jogosultak az állami oktatás, egészségügyi rendszer, szociális szolgáltatások igénybevételére, mi több, valójában a maguk, és vagyonuk védelméről is maguknak kell gondoskodniuk. Más kérdés, hogy mindezeket fizetség ellenében elsősorban a privát/magán/piaci szférából megoldhatják.

 

    Az emberi jogok rendelkezései, amelyek biztosítják az emberek alapjogait egyértelműen, és pontosan fogalmaznak, de fontos, hogy bárki, aki ezután EMBER-ként függetlenné kíván válni, előbb olvassa végig ismét a pontokat, és értelmezze újra, aszerint, hogy mely pontok vonatkoznak az EMBER-re, és mely pontok a „személyre”. Az így kialakuló kép megmutatja, milyen élet várhat rá államon kívül, és melyek azok a jogok, amiket az állama nem biztosít, illetve amiket jogtalanul vár el. Remélhetőleg kiderül a cikkből, hogy a modern állam akkor nevezhető ideálisnak, ha azt szabad akaratukból megalkotó EMBER-ek alkotják, és irányítják, és az állam egy szolgáltató, amelyet közteherviseléssel tartanak fent az általuk legideálisabbnak tartott, és elvárt módján.

 

     Ezt olvasva talán sokan mosolyognak, mondván: de hol van ilyen a világban? A feudális középkorban, biztos épp így mosolyogtak volna, ha valaki köztársaságról beszél. Kár, hogy a köztársaság ma sem több egy fogalomnál, és az államokban élőket ismét a rabszolgatartó rendszerek felé irányítják, ha ugyan ki nem lépnek, és meg nem alkotják a számukra legideálisabb feltételeket biztosító államot.

 

 

 

 

 

 

 
 


Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< December / 2022 >>