Több cikk is megjelent a különböző híroldalakon az elmúlt időszakban, amely az apokalipszis különböző formáit fejtegette. A legenyhébb gazdasági összeomlástól a teljes pusztuláshoz vezető atomháborúig terjednek a víziók, ám ezek jó részének célja csak a megtekintések generálása, amely által az adott médium több reklámozót vonzhat az oldalára. A félelem érzete, azonban sokakban fellelhető, hiszen az energia problémák, az államcsőd jellegű állapot, a   vállalkozások, és bezáró intézmények miatt szűkülő munkalehetőségek, a vírushelyzet, vagy a háború kiterjedésének lehetősége mind hétköznapi életünk részévé váltak. Mint minden vészhelyzetnek tűnő esemény kezdetén, így a jelenlegi fenyegetettség közepette is sokan vélik úgy, hogy fel kell készülniük, vagy éppen be kell tárazniuk a nehéz helyzet túlélése érdekében.

   Egy viszonylag szűk körű felmérés során arra voltunk kíváncsiak, vajon a magyar emberek mit tartanának a  legfontosabbnak beszerezni egy esetleges hirtelen lecsapó krízis esetén. A legtöbben ruházati, és túléléshez szükséges eszközöket tartottak fontosnak, de szerepelt élelmiszer, víz, és higiéniai kellékek is a listákon. Volt olyan hozzászóló is, aki a kapcsolati pontok egyeztetését gondolta legcélravezetőbbnek. A javaslatokból az minden esetre kitűnt, hogy -talán kalandozó történelmünkből örökölt kódjaink miatt is- a nyugati típusú atombunker építő, felhalmozó statikus elképzelésekkel szemben nálunk a mozgásban, mobilitásban, és az önellátás megteremtésében, valamint az egymást is segíteni tudó közösségi szerveződésben látják inkább a túlélés esélyességét.

    A fentiekben említett krízishelyzetekben az elszigetelődés valóban csak bizonyos ideig, a felhalmozott készletek elfogyásáig, kimerüléséig, vagy éppen  megromlásáig nyújthatnak némi biztonságot. Az ilyen jellegű megmenekülésben bízóknak azonban nem csak a készleteik elfogyásával, de testi, és mentális állóképességük megőrzésével, bázisuk megvédésével és amortizálódásával is számolniuk kell.

    A mobilizált megmenekülés hívei számára, viszont még középtávon sem lehet megoldás a magányos túlélő szerepe. Fontos lehet számukra a használható tudás, a rugalmas, egészséges, jó fizikai állapot megőrzése, a nyelvismeret, és a közösségi szerveződésre való hajlandóság, képesség, és ezek mibenlétének ismerete.

    Látjuk, hogy a jelenlegi ismert, és az őket vezérlő ismeretlen „vezetők” a népesség radikális, és rövid távú csökkentése érdekében az atomháború, és a kontrollálhatatlan, valóban tömegpusztító járványok elterjesztésén kívül bármilyen eszközt hajlandóak bevetni ellenünk. A tudatmódosítást elfogadók, illetve a hatalmakat szolgálók, pedig potenciális elszenvedői, de egyben szereplői is a megtervezett folyamatoknak. Mindezek árnyékában, viszont a túlélés a készenlétben, a felkészültségben, és a félelmek kiiktatásában realizálható.