Egy 2015-ös előadásban Christoph Keplinger osztrák gépészmérnök a mikro áramra összehúzódást produkáló mesterséges izom kapcsán arról beszélt, hogy olyan robotokat terveznek, amelyek ellentétben a gépi elektromotoros mechanikákkal mozgatott elődökkel, rugalmas, és rendkívül finom mozgásra lesznek képesek. Ezt néhány évvel megelőzően a Science Daily 2012-ben arról számolt be, hogy szén nanocsövekből álló, parafinviasszal feltöltött szálakat – mesterséges izomrostokat- hozott létre egy amerikai, kanadai, brazil, ausztrál, kínai és dél-koreai szakemberekből álló nemzetközi kutatócsoport. Erre épülhetett tehát a finom mozgással rendelkező robotok új generációjának terve.

     2018-ban a nanorobot technikában áttörést értek el, amikor a mesterséges izmot alkalmazták a robotok evező mozgást végző „lábaiként”. A speciális mágnesekkel rendelkező mindössze 200 mikrovoltos feszültségen működőképes robottest már készen állt, azonban a mozgatás terén addig nem találtak kielégítő megoldást. Az új generációs nanorobotok nanoszámítógépeibe be lehet programozni például olyan információkat, hogy felismerje a rosszindulatú daganatok membránját, és a speciális mágneseire „ragasztott” ellenanyagot kifejezetten a rákos sejtre bocsássa rá. Természetesen ez csak egy egyszerű funkció, hiszen izraeli kutatók kísérletekkel igazolták, hogy a nanorobotokat akár gondolatokkal is irányíthatják, nem csak a kezdetben alkalmazott mikrohullámú rezgésekkel- 5G (?).

    2020-ban olyan szabályrendszert alkottak, amely lehetővé teszi a száz mikrométer alatti nanorobotok prototipusainak tömeggyártását.

   2021-ben megkezdődtek a „Covid-19 vírus elleni oltások”, amelyben független kutatók ismeretlen objektumokat is ki tudnak mutatni, amelyek különböző hatásokra -például mágneses mező, vagy UV sugárzás- szokatlan reakciókat mutatnak…