A „Zsebturkisztán” című előző cikkünk folytatásaként arról a lehetőségről szólunk, amely bemutatja, hogy egy folyton inflálódó, értékét akár napról-napra változtató, és spekulált magánpénz, azaz a közismert Forint helyett milyen alternatíva létezik egy köztulajdonú pénzre történő áttérés esetében. Mielőtt a részletekről elmélkednénk, néhány információval kell, hogy szolgáljunk, amely világossá teszi, hogy nem csak egy naivul optimista álmodozásról van szó, hanem nagyon is reális, és megvalósítható elméletről.

    A pénznek két fontos kritériumnak kell megfelelnie: az egyik, hogy az emberek elfogadják, és alkalmazzák, a másik, hogy valós értékfedezet révén biztos értékálló, és értékközvetítő képességgel rendelkezzen. Érdekességként említendő, hogy a modern kori történelem során többször is használtak már közösségi pénzeket, amelyeket helyi pénzekként ismerhetünk meg, ha a téma iránt komolyabban kutakodnánk. Az Egyesült Államokban például a Dollár törvényes, hivatalos, és az egész országban elfogadott forgalmazása előtt többféle fizetőeszköz is létezett. A legismertebbek a holland dollár, a Peso, vagy a Thaller, de az 1800-as évek második felében akár 8000 féle olyan helyi pénz is működött, amelyeket sokszor vállalatok, vagy városi közösségek hoztak forgalomba, és működésük többnyire csak addig tartott, amíg a kiadójuk létezett, a fedezetként megjelölt vagyon aktuális volt, vagy el nem költözött. Magyarországon helyi pénzekként a legismertebbek például a Soproni Kékfrank, a Balatoni Korona, vagy a Bocskai Korona, amelyeket hivatalosan inkább utalványként tartottak, tartanak nyilván. A Forint állami fizetőeszköznek számított mindaddig, amíg az állami formaságok fennálltak, még akkor is, ha a „Magyar Köztársaság” is mindössze a nemzetközi magánhatalom fiókszervezeteként létezett. A MAGYARORSZÁG elnevezésű, 2011. óta létező cég megörökölte és folytatólagosan használja a Forintot, amelynek a működésében viszont nem állt be semmilyen változás, merthogy magánpénz státuszából nem kellett újra magánosítani. Tényleges fizikális értékfedezete továbbra sincs, éppen ezért kijelenthetjük, hogy spekuláns pénz, és ennek bizonyítására nincs is szükségünk, hiszen bárki tapasztalhatja a hétköznapok során, hogy értékével úgy spekulálnak, ahogy jólesik. Mindössze egy politikus nyilatkozata bármikor csökkentheti, vagy növelheti az értékét az egyéb más pénzekkel szemben, a következményeit azonban a hétköznapi emberek szenvedik el, akik az infláció hatására mind rosszabb életkörülmények közé kerülnek, vagy éppen megtakarításaik reálérték-vesztése miatt aggódhatnak.

    Csakúgy, ahogy politikai, társadalmi szempontból a közhatalommal működő állam helyreállítása lenne célravezető, és biztonságos, úgy gazdasági, pénzügyi szempontból a közpénz kiadása nyugtatná meg a hazai gazdasági viszonyokat. Az új pénz kiadásának alapvető feltételei a következőknek kellene lennie:

1. az értékfedezetet a hivatalosan euróban érték becsült magáningatlanok garantálják
2. a fix árfolyamot a kizárólag ez alapján, és szigorúan limitáltan kibocsátott pénzmennyiség tartja fenn
3. a működése szerint állandó értékközvetítő funkcióját a kamatrendszer megszüntetése, és a pénz tőzsdei használatának tiltása biztosítja
4. az ingatlan fedezetek alapján nem a teljes érték kerül a fedezetet adó használatába, csak egy felső határértékig terjedő mennyiség.

    Mit eredményezne ez a kibocsátás? Először is egy fix, kiszámítható, és állandó értékű fizetőeszközt, amelyet nem érdemes felhalmozni, mivel a kamatozás, és a tőzsdei spekuláció nélkül nem rendelkezik értékteremtési képességgel. Másodszor a fedezet ellenében az ingatlantulajdonosoknál megjelenő pénz jelentős vásárlóerő létrejöttét eredményezi, amely lendületet ad a gazdaságnak. Harmadszor a nemzetközi elfogadása esetén az export-import rendszerben erős, stabil, és állandó –az Euróval egyenlő értékű- kereskedelmi forgalmat biztosít. Negyedszer a MAGYARORSZÁG ZRt-vel, és azok politikai, gazdasági szereplőivel, szerveivel, hivatalaival nincs kapcsolatban, így ezek nem használhatják sem adózás, sem illeték, sem bármilyen tranzakció során, mert a létrejövő közös tulajdon fedezetében ők semmilyen szinten sem vettek, vehettek részt, ezért ebben a pénzrendszerben nem tudnak legalitást szerezni. A független, és önálló pénzrendszerben egy olyan gazdaság alakulhat tehát ki, amely közösségi, és elkülönül mind a nemzetközi magánpénz hatalomtól, mind a helyi oligarchikus hatalomtól. Valós termelő és szolgáltató folyamatok generálásával értékteremtő, értékfedezetét ingatlanok adják, így legalitását éppen a fizikális fedezete, és a közösségi akarat biztosítja.

    A továbbiakban az új pénzrendszer kialakítása már csak szövetkezés, szervezés, és egyéni döntés kérdése. A rendszerhez való csatlakozással bárki meghatározhatja, hogy alárendelt, és bizonytalan szerepben marad a magánhatalomban, vagy megteszi a lépéseket az önállósodás, a felszabadulás, és a kiszámítható létbiztonság felé.